Elköltözött a blogom!

Legújabb postjaimat már az index.hu blogrendszerén keresztül írom, ezért megváltozott a blogom címe. 

Mostantól csak a pandarte.blog.hu weboldalon érhettek el. 

Minden más marad a régiben!

Ott találkozunk:)

Női Szabadság Barnoff módra

Mostanában hetente járok Tamara Barnoff divattevezőhöz a belvárosi showroomjába. Már nem titok, hogy azért, mert van egy igen komoly együttműködésünk...Tamara tervez és varr nekem egy PandArte ruhát:) Szerintem ez minden lány álma, az enyém legalább is mindenképp, hogy egyszer egy teljesen egyedi, személyre szabott ruhám legyen, ami teljesen az én ízlésvilágát tükrözi vissza. 

Amikor először találkoztam Tamarával, hogy egy kicsit megismerjen és beszélgessen velem, egyből nagyon szimpatikus lett a számomra. Nagyon kevés idő kellett ahhoz, hogy rámhangolódjon és megjelenjem a szemei előtt az a ruha, ami abszolút én vagyok. Már akkor észrevettem, hogy milyen nyugalommal és végtelen szeretettel dolgozik. Nagyon örülök ennek az együttműködésnek, de annak talán még jobban, hogy megismerhetem Őt, hiszen különleges személyiség.

Grúz vagyok, Tbilisziben születtem 1975-ben. Szovjet-Grúzia...: egyetlen szürke cipőmodell egy egész városra, két fajta kabátmodell szezononként az egész Szovjetuniónak, a farmer tilos volt... Aki más akart lenni az varratta a ruháit vagy külföldről hozatta, ami csodák közé volt sorolható. …szerencsére a textilipar eléggé magas szinten volt, úgyhogy azért lehetett fantáziálni... 

Visszanézve látom nagymamám gardróbszobáját : tele anyagokkal,…Párizsból hozatta a legtöbbet. Kalapokat, bársony cipőket…csupa mese…varatta magának a ruhákat. Eléggé érdekes volt a gardróbja, generációk ruhái lógtak ott együtt...színek, sziluettek,...

Először a nagymamám és édesanyám ruháiból kimaradt anyagokból csináltam ruhákat a babákra, utána pedig magamnak. 15 éves koromban kezdtem el komolyabban foglalkozni ezzel. 21-22 éves korom óta dolgozom, először Tbilisziben, utána Budapesten.

Hogy kezdtem tervezni? Talán a látványt hiányoltam, nem találtam a külvilágban, azt ami bennem volt és azért kezdtem gyerekként tervezgetni, varrogatni. Mindig volt bennem valami elégedetlenség, ami ma is megmaradt. Ez visz előre.

Manapság mi foglalkoztat?... - térfogat, szeretet, szívmélység, szépség, kutatás, fejlődőképesség, figyelem, az emberi lény, teljesség vagy éppen hianyosság, a fejlődés maga... Ezek érdekelnek és tervezéskor ilyenek számítanak.

Mióta tervezel hazánkban, miért itt szeretted volna megvalósítani magadat?

Majdnem tíz éve vagyok itt, és ennek miértje gondolom nem véletlen. Tanulok, szeretnék még tanulni. Ami a megvalósítást illeti, még nem értem a végére, úgyhogy remélem lesznek még meglepetések.

Hogy érzed magad nálunk?

Érdekesen. Sokat ad – sokat visz és elég intenziív, de ez így oké. Figyelem saját magam, az összhangot a külvilaggal, azt, hogy mit tudok még tanulni.

Mennyire tartod a kapcsolatot a többi divattervezővel?

Úgy gondolom munkával lehet megismerni az embert leginkább… Akkor látható, hogy ők éppen hogy vannak, vagy hol tartanak. Igazából a munkáinkkal kommunikálunk, úgy is mondhatjuk.

Hogyan szoktál alkotni? Mi a folyamata, lelki és fizikai egyaránt érdekel:) 

Körözgetek, majd bekerítem a témát és magamat. Kiszűröm az érzéseket, rakosgatom őket, még szűkítem a kört, utána pedig már adja magát és előjön. A rendszereket nem szeretem, mert bekorlátozzák a szabadságot. Ameddig bírok rendszereken kívüli szeretnék maradni. Pont ezért szedem szét azonnal, ahogy összeáll valami.Nem könnyű…talán a kompromisszumok miatt, amiket tennem kell, hogy majd el is tudjam adni a ruhákat . Ez eléggé fájdalmas szokott lenni.

Mi jellemző a stílusodra?

Nehéz ezt megválaszolni, mert eléggé sokféle vagyok… és éppen ezért nemsokára két ágra fog szétválni a Barnoff márka: egy luxus prét-á-porter és egy urbanwear vonalra. Szükségét érzem annak, hogy többféle formába tudjam önteni az érzéseimet.

Mutasd be pár mondatban az új kollekciódat!

Women’s Silence lett a neve a 2013-as tavasz-nyári kollekciónak. Tulajdonképpen megnevezi azt az érzést, amikor a nő csöndben marad. Nem szól. Könnyed, laza, de ugyanakkor független, magabiztos, szabad és ráadásul tud is róla.

Hol lehet személyesen is megtekinteni az alkotásaidat?

Az aktuális kollekció már közvetlenül elérhető a showroomunkban: 1065 Budapest, Nagymező utca 14. Hétfőtől szombatig 10:00-20:00 várunk mindenkit.

 A darabokból sugárzik a lágy nőiesség, amelyek egyszerre finomak és izgalmasak. Az egyedi harmóniát egy különös kontraszt hozza létre: a visszafogott színek és finom sziluettek elragadóan alkotnak összhangot az éles, kardinális geometriájú, mértani szegélyekkel.

Barnoff női ideálja ismeri a nyugalmat, biztonságot, ugyanakkor végtelenül erős és lázadó is egyben. Lázad, mert szembeszáll az élet akadályaival és leküzdi azokat. Ettől válik méltóságteljessé, tiszteletreméltóvá és fenségessé.

Ami pedig a PandArte ruhát illeti, természetesen a kedvenc színemben fog pompázni, tehát türkiz lesz, amit Tamara arannyal és barnával fog kombinálni. Egyszerre lesz elegáns és hétköznapi, az anyagok puhasága miatt pedig olyan lesz a viselete, mint a lágy, nyári szellő. Alig várom már az első próbát:)

Kampányoljunk a magyar termékekért!

A Breslo.hu Magyarországi Kreatív Közösség- egy olyan online felület, ahol kiállíthatod, eladhatod a munkáidat vagy vásárolhatsz egyedi készítésű tárgyakat, önálló magyar alkotóktól. A csapat küldetése egy olyan befogadó világ létrehozása, amely felkarolja a kreativítást és segít az embereknek abban, hogy azzal foglalkozzanak, amivel szeretnének.

A Breslo csapata nemrég kitalált egy kampányt, ami azt szorgalmazza, hogy minél több magyar terméket vásároljunk.

Nyerj környezetbarát design kulacsot!

Nemrég írtam egy cikket az EQUA kulacsokról, amik nagyon megtetszettek Nektek is, hiszen egyediek és környezetbarátok egyszerre! Most három darabot is nyerhettek közülük, ha játszotok velem:)

Íme a szabályok:

Válaszoljatok a kérdésre:

Honnan ered az EQUA elnevezés?

 Ez nagyon egyszerű, pár kattintással megtudhatjátok a weboldalukról.

A válaszokat emailben várom a pandarteblog@gmail.com címre!!! 

Illetve, ha még nem iratkoztatok fel a blogom hírlevél listájára, de szeretnétek értesülni a legújabb ötleteimről, postjaimról és játékaimról, akkor azt most tegyétek meg, a főoldalom jobb felső sarkában.

Három kulacsot is kisorsolok, úgyhogy mindent bele:)

Szépítsük az Otthonunkat - Egy magyar fali tároló története

Egy házaspár úgy döntött, hogy szeretnének egy saját lakást Budapest környékén, Tordason. Az építkezést 2008-ban befejezték, de a végére Kriszta és férje is belekóstolt egy kicsit a barkácsolásba, hiszen ők festettek ki és tették le a meleg burkolatokat. Ezt egyáltalán nem bánták, sőt, meg is szerették és egyre több lakberendezési dolgot kezdtek el saját maguk készíteni. Ők alapították meg az OdorsHome-ot, fő profiljuk pedig egy nagyon egyszerű, de annál praktikusabb fali tároló:)

Csodákra emlékezni jó! - Scrapbook technika

Szerintem ez lesz a leghosszabb bejegyzésem eddigi blogolásom során. Ennek több oka is van: személyes történet, érdekes és látványos kézműves technika, és jó sok gyönyörű kép! Mindezt Csizmadia-Fáth Editnek köszönhetem, aki készített nekem egy mesés scrapbookot azokról a fontos momentumokról, érzésekről, szemléletről, amik éltetnek.

Az egész úgy kezdődött, hogy rátaláltam Edit oldalára a facebookon, ( Made by NőiCsizma ), aztán a weben is ( noicsizma.hu ). Biztosan nem volt véletlen, mert már nagyon érdekelt a scrapbook technika, hiszen imádom "jó helyen tudni" az emlékeimet:) Miután láttam, hogy milyen gyönyörűek a munkái, azonnal írtam neki, hogy mit szólna, ha elmennék hozzá, és lefotóznám egy album készítésének a folyamatát. Edit nagyon örült ennek, csak kiderült, hogy tőlem 238 km-re, Pécsett lakik, amerre éppen mostanában nem jártam csak úgy véletlenül, pedig imádom azt a várost! Ezek után én erről le is mondtam, de ő volt olyan kedves és számomra teljesen meglepő módon felajánlotta, hogy készít nekem így, látatlanba egy albumot, ami rólam szólna!