A Nemesi Anna gyűrű titka

A legtöbben imádjuk a kulisszatitkokat! Annyira izgalmas dolog, hogy mi zajlik egy kreatív folyamat hátterében, hogy egy alkotásból hogyan lesz kerek egész, ezért gondoltam arra, hogy a mostani postom egy kicsit “műhelytitkosabb” lesz. Nemesi Anna ötvös-ékszerkészítő pedig volt olyan kedves, hogy bepillantást engedett abba, hogy miből lesz a cserebogár, azaz hogyan készül egy ezüst gyűrű.

Kezdjük ott, hogy Anna hihetetlenül szép környéken lakik, Hűvösvölgy szívében, és bár sajnos sötétben értem már csak oda hozzá, azért még így is lehetett látni, hogy különleges légkör veszi őt körül. Ez az érzésem pedig csak fokozódott, amikor beléptem az otthonába, ami igazi művész lakás, hiszen apukája is ötvös. A falat mindenütt grafikák díszítik, apukája keze munkája pedig minden szegletből visszaköszön. Annától kaptam egy finom teát, aztán a bőszen körülöttünk ugráló puli kutyust leküzdve, lementünk a kis műhelyébe.

  

Anna természetesen már csukott szemmel is eligazodott ebben a helyiségben, én pedig élveztem, hogy minden új a számomra, és rengeteg érdekes tárgyat fedezek fel a kis zugokban. A munkafolyamat úgy kezdődött, hogy Anna találomra megfogott egy fémdarabot, hogy ő akkor most ebből készít valamit…a végén egy nagyon édes gyűrű lett belőle, ami pont passzolt az ujjamra, úgyhogy így muszáj volt lecsapnom rá:) De ne szaladjunk ennyire előre, szóval megvolt az ezüst darab, amit először a kedvenc kézi hengerével még vékonyabbra lapított, majd kikalapálta, hogy egyenes legyen.

Ezután következett a számomra legmegdöbbentőbb dolog, mégpedig az, hogy Anna a mintából kézzel fűrészeli ki a formákat, a fúrót csupán arra használja, hogy kilyukassza a közepét. Ez igazából nem is pont ennél az egyszerűbb gyűrűnél nagy munka, sokkal inkább azoknál az ékszereknél érdekes, amik nagyobbak és részletgazdagabbak. Ilyenkor döbbenek rá, hogy milyen sok energiát fektetnek bele a munkáikba a különböző alkotók…ezért szeretnék róluk írni, hogy minél több ember megismerje őket és a nagy lelkesedéssel készült munkáikat. Na de visszatérve a folyamatra, a formálás után még egy kis reszelés következett, és el is készült az alapunk.

 

Ezt a kis fémdarabot aztán meg kellett hajlítani, hogy gyűrű formája legyen, össze kellett forrasztani, letisztítani egy speciális folyadékban, fel kellett kalapálni egy gyűrűvasra, végül pedig reszelni, csiszolni és polírozni. Huh, nem semmi…de olyan jó volt végignézni ezt a folyamatot és látni, hogy Anna mennyire imádja a műhelyét, az eszközeit, a fém szagát, egyszóval szerelmes a szakmájába!

 

Anna legnagyobb vágya egy belvárosi műhely, ami úgy tűnik meg is valósul, legkésőbb tavaszra. Ott lehet majd megcsodálni, felpróbálni és megvásárolni a munkáit. Stílusára egyébként a letisztultság a jellemző, számára olyan szép már magában is az ezüst, hogy nem szereti túlművelni. Több kollekciója is született már, de nem csak ékszereket készít, több cég is megbízta például különböző díjak kivitelezésével.

Nagy kedvencem azok a munkái, amik számomra egy kicsit visszacsempészik a gyerekkorunk játékosságát a hétköznapokba. Mivel pályafutását egy évnyi rajzolással kezdte, ezért jellegzetes formáit is úgy találja ki, hogy csak leül egy papír elé, és hagyja, hogy a ceruzája irányítsa. A rénis fülbevalókért odáig vagyok:)

 

Ami viszont ezer százalékosan a szívembe lopta magát, az természetesen az a gyűrű, aminek az elkészítését most végigdokumentáltam nektek, hiszen ott voltam a születésénél, így már kötődök hozzá:) Remélem hamarosan Ti is találtok egy olyan Nemesi Anna ékszert, amit igazán közel érezhettek magatokhoz!

A cikk végére pedig úgy döntöttem, hogy folytatom a műhelytitkok bemutatását!!!