Budapest Levespontja

Év eleje felé, amikor még jóval hűvösebb volt az idő, arra lettem figyelmes, hogy a Kálvin tér közelében van egy hely, ahol mindig kígyózik a sor. Utána meg azt vettem észre, hogy azon a környéken elég sokan egy bizonyos papírpohárral járkálnak a kezükben, amire az van írva, hogy LEVES. Hamar kiderült aztán, hogy egy olyan új hely született Budapesten, ahol isteni leveseket és szendvicseket lehet enni, ráadásul igen baráti áron.

A felismerések után pár héttel végre én is eljutottam a helyre az egyik barátnőmmel, hogy átéljem a várva várt csodát, és hát meg kell mondjam, nem csalódtam! Azon a pár négyzetméteren pörgős, kedves kiszolgálás, izgalmas ízek, illatok és ötletes, a szó legjobb értelmében vett, egyszerű enteriőr várt minket. Akkor eldöntöttem, hogy mindenképp szeretnék a két tulajdonossal majd egy interjút készíteni, ami aztán nemrég meg is valósult, bár a fiúkat nem egyszerű utolérni, mindig mozgásban vannak:)

A fiatal srácok jó barátok a főiskola óta, és az is közös bennük, hogy mindketten dolgoztak már a vendéglátóiparban. Ádám szakácsként, Zoli pedig baristaként. Amikor azon gondolkodtak, hogy mit szeretnének együtt csinálni, fontos volt számukra , hogy egyszerűen elkészíthető és eladható legyen a termékük.
“Miután megteremtettük az anyagi hátteret, mindenképp olyan helyet szerettünk volna létrehozni, ami még nincs Budapesten. Az is szempont volt, hogy ne kelljen plusz embereket felvennünk, nem akartuk kiadni a kezünkből a munkát…persze ez csak az első összeesésünkig működött,  amikor hetekig 18 órákat dolgoztunk naponta, utána kénytelenek voltunk hirdetést feladni:)”-mondta Ádám.

“Ádám az, aki nagyon szenvedélyesen csinálja ezt, ő találja ki a recepteket, szakmai szempontból összefogja az egészet, én pedig az üzleti részével foglalkozom. A leves tényleg a legjobb választás volt több minden miatt is:  arányosan néztük azt, hogy egy nap, egy ember milyen mennyiséget tud belőle csinálni, mindez mennyi előkészülettel jár, mekkora időbefektetés lefőzni X adagot, és milyen árkulccsal tudunk dolgozni…ráadásul a kiszolgálással is gyorsan tudunk haladni.”- árulta el Zoli.

Nekem úgy tűnt, hogy ez a vállalkozás már a kezdetektől sikeres volt, de Ádám elmondta, hogy azért az első hónap, tavaly augusztus, eléggé döcögősen ment.

“Meleg volt, kint álltunk az üzlet előtt és csak kóstoltattuk a leveseket…amint viszont elkezdődött a suli, jöttek a diákok. Nem véletlenül kerestük nyolc hónapig a megfelelő ingatlant, az egyetemistákra alapoztunk. A fiatalok nyitottabbak mindenre, kipróbálnak új dolgokat, ízlik is nekik, és tényleg jó áron áruljuk az ételeinket. Figyelünk arra, hogy valóban finomakat főzzünk, mi is ezt esszük egyébként.”

A vicces az egészben az, hogy bár Ádám korábban dolgozott szakácsként, de levest soha nem főzött!

“A leveseket abszolút én találom ki…fogunk egy alap receptet, ami szimpatikus, és úgy alakítjuk, hogy nagyon könnyen elkészíthető legyen, hiszen maximum 3/4 óra van rá, hogy ehető állapotba kerüljön. Ha egy ízkombináció, mint például a póréhagyma, burgonya és tejszín működik egymással, azt ugyanúgy meg lehet főzni előételnek, főételnek, de levesnek is.”
Ilyen egyszerű:)

 

Egy nap egyébként 200 liter leves készül a mini helyiségben, ami 600 adagnak felel meg, és ennyi el is fogy a szorgalmi időszakban. Reggel nyolctól, egészen este hatig folyamatosan megy a főzés! A fiúknak még névjegykártyájuk sincs, nem hogy bármilyen reklámfelületük, ennek ellenére folyamatosan felfelé ível a forgalmuk, és már javában tervezik a második budapesti levespont megnyitását. Nem hiába, a szájhagyomány útján terjedő marketing talán még mindig a legsikeresebb, hiszen semmilyen direkt meggyőzés nincs benne, és a valódi tapasztalatainkat adjuk át vele a számunkra fontos embereknek, jelen esetben egy igazán jó helyről.